saját!!!!!!!!!!!!!!!!:                

  el sem hiszed mennyire hiányzol.. azt a percet várom, mikor láthatlak, a nyakadba borulhatok, piszkálhatom a hajad, simogathatom az arcod, betelhetetlenül nézlek, és amikor teljesen érezni fogom, hogy csak az enyém vagy... de mikor jön már el az a PERC??????! :((

Amikor tudod, hogy nem jön, de mégis várod
Amikor tudod, hogy kár volt, mégse bánod,
Amikor érzed, hogy hevesebben dobog a szíved,
Amikor érzed, hogy érte remeg a két kezed,
Amikor várod, hogy eljöjjön a pillanat,
Amikor várod, hogy odaadhasd önmagad,
Amikor vágyod ölelését s csókjait,
Amikor vágyod hangját és szavait,
Amikor néznéd mosolyát és két szemét,
Amikor néznéd, ahogy nyújtja a két kezét,
Amikor nem bírod már, kibuggyannak a szavak,
Amikor nem bírod már türtőztetni magad,
Amikor elhiszed, hogy erre volt szükséged,
Amikor elhiszed, hogy Ő is eleped érted,
Amikor megijedsz, de nem tudsz tenni ellene,
Amikor megijedsz, mert rossz lenne nélküle,
Amikor már aludnál és ébrednél is mellette,
Amikor már Önmagaddal harcolsz ellene,
Amikor rájössz, hogy mit sem ér a józan ész,
Amikor rájössz, hogy miért ne, hisz egyszer élsz,
Amikor világossá válik, hogy ez jó neked,
Amikor világossá válik, hogy megteszed,
Akkor vedd tudomásul, hogy igenis szereted!(L)

A világ milliónyi okot ad majd arra, hogy ne sikerüljön a kettőnk kapcsolata… de nekem egy nyomós okom van arra, hogy miért fog sikerülni… mert… Szeretlek.

Olykor mindnyájunkat elfog a kétségbeesés, s ha legyőzzük, akkor jövünk rá, hogy milyen erősek is vagyunk valójában.

Érezlek abban a csókban, ami nem csattant el.

*-* (LLLLLLLLLLLLLLLLLLLLLLLLLL)

Ha itt lennél velem,
és fognád a két kezem.
én nem engedném el,
többé már sosem.
Kedvesem.

A mesének vége és álmodom,
hogy reggel újra fel kel a nap,
igazat mond és megsimogat,
ha itt lennél velem.

.Sosem éreztem még ezt amit most:Hogy nem hallom a hangod.Mit meg nem adnék hogy itt legyél velem...:(

a szívemet nem ellopták . én magam adtam oda . most már az övé, azt csinál vele amit csak akar... :)

csak úgy tudlak nagyon szeretni, ha mindennap meg kell küzdenem érted.Csak úgy tudlak nagyon szeretni, ha minden nap be kell ezt bizonyítanom.Csak akkor leszel örökké az enyém, ha szabadon engedlek, és minden nap elveszítelek, hogy aztán reggel ismét megszerezzelek. Ha biztosan tudom h az enyém vagy, akkor talán már nem is lesz szükségem rád." *.* ♥

Van olyan srác aki nem csal meg,nem hagy ott,rólad álmodozik,és nem írogat más lányoknak ha már egyszer veled van.Nem várja el,hogy tökéletesen nézz ki minden nap és,hogy állandóan jó kedved legyen..csak tudod mi a baj? Nem mesében élünk.."

Este ha kigyúlnak a csillagok, úgy fáj, hogy Te ott, Én meg itt vagyok. Szívembe felsír a hozzád hajló vágy. Veled álmodom át az egész éjszakát.*-*

Imádom, mikor engem nézel, mert akkor úgy érzem, hogy Én vagyok a legszebb...

Ne titkold el, mi szívedben él, nem kell, hogy szebb, s jobb legyél. Nem hatnak rám gyönyörű szavak, csak mutasd meg nekem önmagad.Mondd el mit gondolsz, ne félj a mától, ne félj a szavaktól, mellettem nem esik bántódásod.(L)

Mikor rád gondolok, megremeg a lelkem, ilyenkor úgy érzem, bilincsben a testem. Mindig itt vagy velem, mégis oly távol, csak én tudom, hogy mennyire hiányzol!

"Néha rám gondolsz és tudod, hogy messze vagyok. Csak bízzál bennem, mert én is rád gondolok. Utam bármerre is vezet, az én szívem mindig csak Téged szeret."

Szeretnék könnycsepp lenni, a szemedben megszületni, végigfolyni az arcodon, és meghalni az ajkadon.

A legtöbb szerelmi történet olyanokról szól, akik egymásba szeretnek. De mi van velünk, a többiekkel? Hol a mi történetünk?Azokról, akik magányosan szerelmesek. Mi vagyunk az egyoldalú vonzalmak áldozatai, mi vagyunk az elátkozott szerelmesek, a viszont nem szeretettek, a járóképes sebesültek, a fogyatékosok, akiknek nem jár remek parkolóhely.

...mindenkinek szügsége van inspirációra.

mindenkinek szüksége van egy dalra,

egy gyönyörű dallamra mikor az éjszaka túl hosszú,

mert nincs rá garancia hogy az élet könnyű...

 

Mikor nem tudod, miért fáj,

Amikor érzed, hogy szólni muszáj,

Akkor is, hogyha nincs esély,

Csak a saját utadon járj!

Mikor látod, hogy reménytelen,

Amikor tűrni vagy kénytelen,

Csak a saját utadat járd,

Még úgyis, ha fénytelen!

Nem tudom, mi voltam eddig,

Ámde azt sem, mi leszek;

Tőled függ, hogy sötét árnyék

Vagy fényes sugár legyek.

Hogy lehet az, hogy ennyire félek elveszíteni téged, miközben még nem is vagy az enyém?

Anyukám mindig mondogatta, hogy ha nagy leszek, az lehetek ami akarok: színésznő, orvos, tanár vagy énekes..bármi. De anyukám tévedett. Sohasem lehetek az Ő barátnője :/

ülsz..én is... vársz... én is.. nem írsz.. én se... ma sem beszéltünk béjbe...

 "Van a szeretet... Megfoghatatlan, megzabolázhatatlan, elsöprő. Nem kérdezi, jöhet-e, egyszer csak itt áll előtted, beléd bújik, birtokba veszi szívedet, és nincs mit tenni. Próbálhatsz menekülni, elbújni, próbálhatod elkergetni, de nem lehet. Hiába kérdezed: miért pont őt választotta - nem felel. Hiába mondod neki: nem lehet - hallgat. És szeret. Szeret tovább. Szereti őt, akit választott. Akaratod, eszed, próbálkozásaid ellenére.:$ "


                                                   szeretlek.:$

 A barátnőd akarok lenni. Nem a legjobb barátod, nem a bizalmasod, nem az a másik lány.. én akarok az lenni, akit szeretsz, ölelsz, akit felhívsz éjjel, akinek a homlokára puszit adsz, és akinek azt mondod: “hiányzol”!!!!!!!!(L)

mert a maci végül is nem más, mint egy különleges módon becsomagolt szeretet..

 Odakint zuhog az eső, nagyon egyedül vagyok. Kínoznak a régi emlékek, fájó gondolatok. Sötét van, s egyedül nagyon félek, kezem feléd nyújtom, de el nem érlek, csak a levegőt markolom hiába. Szeretlek! Üvöltöm a semmibe kiáltva. Majd felébredek, s rájöttem egy rossz álom. Dideregve egy ölelésedre vágyom. Lassan itt az ősz, s vége mindennek, most már túl késő, hogy megmondjam, mennyire szeretlek!

 Ki vagyok....? Talán csak egy lány. Talán A lány. Talán egy barát. Talán egy régi szerelem. Talán a múlt. Vagy esetleg a jövő. Esetleg az örök szerelem. Talán egy ismerős figura. Talán a legnagyobb ellenség. ...Egy komoly nő. Vagy csak egy szeleburdi kislány..... Mindenkinek mást jelentek....és hogy neked mit...? Talán azt, akit csak gyűlölni tudsz. Talán azt, akit a legjobban szeretsz. Azt, aki fájdalmat okozott neked. Azt, aki mindig melletted van. Azt, aki nem szeretett. Vagy azt, aki örökké fog...

NE LOPJ CSAK HA ELKÉRED!!! KÖSSZ!

(L):(

Nincs az az idő, ami túl hosszú lenne, nincs az a távolság, ami túl nagy lenne. Jobban szeretlek, mint magát az életet. Várni fogok rád életem végéig.

A rengeteg emberből, akivel eddig találkoztam, te vagy az egyetlen, aki miatt ilyen idióta szívecskéket rajzolok a papírjaimra.

" Mi van Minnie-vel Micky nélkül?

Mi van Tigrissel Micimackó nélkül?

Mi van Patrikkal Spongyabob nélkül?

Mi van velem nélküled?"

" Vannak ölelések, amelyek megváltoztatják az ember életét. Vannak ölelések, melyek után nem lesz már semmi, ami addig volt. Vannak ölelések, melyekről úgy hisszük az utolsó, mégis az első pillanatává válnak valaminek. Vannak ölelések, melyekre mindennél, mindennél jobban vágyunk, mégis félünk tőlük, mert tudjuk, utána semmi sem maradna többé ugyanaz. S vannak ölelések, melyek várt-váratlanul az utolsók maradnak. "

Hozzád bújnék, simogatnál, karodba zárnál, csókolgatnál, szeretnélek, mert te is szeretsz, nem kell más, csak te. Éjjel nappal veled lennék, ha tehetném..

"Van egy szív mi vérzik érted.
Van egy lány ki szeret téged.
Van egy szem mi csak érted sír.
Van egy toll mely csak a fájdalomról ír.

Van egy lélek mi érted meghasad.
Van egy papír mi gyorsan elszakad.
Van egy álom, mi marad mindig álom.
A holnapot mindig fájdalommal várom.

Az a szív mi vérzik érted.
Az a lány ki szeret téged.
Az a szem mely csak érted sír.
Az a toll mely csak a fájdalomról ír.

Az én vagyok mind-mind
Kinek a boldogság búcsút int.
Az én szívem érted ver.
Én szeretlek tudnod kell."

" Az igazi férfi játszik. Nem rohan ajtóstul a házba, lassan közelít és puhán. Vadászik. Csak úgy mellesleg megérint. Mögénk lép, nyakunkba csókol, a tenyere a tenyerünkben szikrát csihol. Az igazi férfi nem siet. Tudja, hogy idő kell a vágyhoz, megvárja szépen, míg megszűnik körülöttünk a világ, és már csak őt látjuk, már csak azt akarjuk. Nem elveszi, odaadjuk. Nem eltűrjük, hanem befogadjuk. Az igazi ölelés visszafogott, úgy kúszik végig a testen, mint a napfény, lassan és puhán, időt hagyva a vágynak, hogy növekedjék. Nem kell hozzá más, csak egy férfi, aki szeretni tud, s egy nő, aki hagyja, hogy szeressék. "

 *...Szeretsz? Nagyszerű! Gyűlölsz? Azt hiszem, túlélem. Szerinted csúnya vagyok? Ne nézz rám.. Nem ismersz? Akkor ne ítélkezz. Azt hiszed, ismersz? Szerintem meg fogalmad sincs, milyen is vagyok...*

 "hozzád bújnék, melletted oly jó még
elfelejtem gondjaimat, amikor meg simogatsz
Ámor a világ, amiben élek
és messze a híd, ami hozzád visz el"

ott várok rád ahol a nap lenyugszik,
ott ahol a táj fényben úszik,
félúton, de nem tévúton járok,
hogy lássalak téged szállok,
a széllel. látlak is,
hiszem hogy karomba omlasz,
ölelj át, most bármit mondhatsz,
nem futok el, csak veled hogy tudd meg,
nem kell más, csak mi, csak ne und meg.

 

“..És mikor rám néznek az emberek, mindig megkérdezik: “Miértvagy olyan szomorú?” Honnan tudják? Miből látják? A szemem?A szemem hogy mondd el ennyi mindent? Hogy tanuljam meg elrejteni,ami fáj? Azt hiszem, mindenki meglátja rajtam, csak az nem, aki amúgy sem lát semmit...”

"Szeretném, ha szeretnél
Mint még senki, ölelnél.
Csókjaiddal becéznél,
S nem lenne számodra más,
Csak is Én!

Szeretném, ha szeretnél,
Cserébe én is szeretnék,
A jövőt veled képzelném,
Örökre tiéd lehetnék.
Úgy szeretném, ha szeretnél!"

                                                                  Csak annyit mondhatok, hogy Szeretlek.(L)

Úgy szeretnék minden éjjel melletted aludni
reggelente csókjaimmal elhalmozni.
Csillogó pillantással rád tekinteni,
s elárulni, mennyire tudlak szeretni.

Veled tölteni a mindennapokat,
naphosszat hallgatni humorodat.
Ha kedved olykor búnak szegnéd
mosolyra csábítani a szádat.

Rád gondolok, ha alkony tüze vérzik
a tengeren,
Rád gondolok, ha hold ezüstje fénylik
a csermelyen.

Arcod látom, ha szél kavarja messze
Az út porát,
vagy késő vándor ballag mélán este
fahídon át.

Hangod hallom, ha hullám mossa lágyan
a szirteket,
s léptem neszét hallgatja hűs magányban
a kis berek.

Veled vagyok. Még akkor is, ha lépted
távolba vitt.
Lement a nap. Gyúlnak a csillagfények.
Mért nem vagy itt?

Lehetetlen irányítanom magam mikor rámnézel azokkal az elbűvölő szemeiddel és mikor megajándékozol azzal a cuki mosolyoddal.

Biztos lehetsz abban, hogy szerelmes vagy, ha mindegy, hogy mennyit veszekedtek, valahogy mindig kibékültök. Mindegy, hogy mennyire idegesít fel, akkor is csak szeretni tudod, és akárhogyan is próbálkozol, nem tudsz nélküle élni.

Az egyetlen egy dolog, ami jobb magánál a csóknál, az, amikor a hihetetlen szemeivel rád néz, s te alig kapsz levegőt az izgatottságtól.

Csak csukd be a szemed, tedd a kezed a csípőmre és bízz a szívedben…

Megtanítottál élni, és azt is megtanítottad, hogy szerethet igazán az ember. Megmutattad a célomat, és valódi álmaimat. Mindezt tudtomon kívül. Meg kell hagyni, értesz a szívemhez.

A világon a legcsodálatosabb érzés, amikor óriás szemeiddel rám nézel kedvesen. Mosolyogsz és nyomsz egy puszit a számra. Majd hozzám bújsz és halkan súgod: Szeretlek kedvesem!

Szeretni annyi, mint vállalni a legnagyobb kockázatot. Jövőnket és boldogságunkat adni valaki kezébe. Engedni, hogy kétkedés nélkül bízzunk valakiben. Elfogadni sebezhetőségünket. Én pedig szeretlek. (L)

Első szerelem...mind átesünk rajta...magával ragadja az embert..néha bizony őrült dolgokra késztet.

(L) mainapig imádom

Ő éreztette velem először, milyen, ha hiányzik valaki. :( (L)