Odakint zuhog az eső, nagyon egyedül vagyok. Kínoznak a régi emlékek, fájó gondolatok. Sötét van, s egyedül nagyon félek, kezem feléd nyújtom, de el nem érlek, csak a levegőt markolom hiába. Szeretlek! Üvöltöm a semmibe kiáltva. Majd felébredek, s rájöttem egy rossz álom. Dideregve egy ölelésedre vágyom. Lassan itt az ősz, s vége mindennek, most már túl késő, hogy megmondjam, mennyire szeretlek!